Kárpátaljai körutazás Egyesületünk szervezésében, 2010. augusztus 16.-22. között.


Augusztus 16-án, hétfőn reggel 7.30-kor indultunk Budapestről, és a határon eltöltött
közel 3 órás várakozás után 16.00 órakor érkeztünk Beregszászra, ahol már várt ránk a
helyi honismereti vezető id. Molnár László tanár úr. Gyors pénzváltás után, megkezdtük
felfedező sétánkat. Első látnivaló Beregszász egyik legrégibb és legszebb épülete a
Bethlen kastély volt. A keleti homlokzat kőtáblájából megtudhattuk, hogy az épületet
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1629-ben építtette. Ezután következett a vármegyeháza,
melynek első épületét 1731-ben építették, bontás, több tűzvész után a jelenlegi épület
Ybl Miklós tervei alapján 1890-ben készült el. A Kossuth tér legimpozánsabb eklektikus
épülete az 1908-09-ben épült egykori törvényszék. A hányatott sorsú épület a háború után
több funkciót is betöltött, majd amikor a benne működő üzemet bezárták, átadták a magyar
felsőoktatás részére azzal a kikötéssel, hogy felújítják. Ez a munka az épületen belül
elkészült, kívül még várat magára. Jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar
Főiskolának ad otthont. Sétánk alatt megnéztük a volt Beregvármegyei Kaszinót, a Fedák
kastélyt és még néhány épületet.
Ezután a Tiszacsomai emlékparkba látogattunk, ahol honfoglalás idejéből származó sírokat
tártak fel, mely egyértelműen bizonyítja, hogy az Árpád vezetésével érkező magyarok nem
csupán átvonultak a vidéken, hanem megtelepedve számos települést hoztak létre. Az 1000
éves temető északi részén 1996-ban emlékparkot létesítettek. Látogatásunkra az egyik
kopjafára kötött nemzeti színű szalag és egyesületi jelvényünk emlékeztet.
Útban szálláshelyünk Borzsova felé megálltunk megnézni -madártávlatból- a kukoricaföld
közepén álló pusztatemplomot, az egykori Kismuzsaly XIII.-XIV. sz. fordulóján épített
romtemplomát.
Borzsován már vártak vendéglátóink, akikkel otthonukba mentünk, és a következő napokban
a reggeli és esti étkezéseknél együtt voltunk és beszélgetéssel kellemes órákat
töltöttünk.

Augusztus 17. Első látnivaló a XII. századi a XV. században gótikus stílusban bővített
vártemplom, a Gerényi rotunda, belsejében 14.-15. századi freskókkal. Az eredeti, kör
alakú rotunda-kápolna bizánci stílusban épült.
Ezután Ungvárra érkeztünk, ahol először a várat néztük meg, utána a skanzent majd sétát
tettünk a belvárosban.
Az ungvári vár Kárpátalja egyik leghíresebb műemléke, Ungvár szívében a Várhegyen foglal
helyet. A vár egy várkastéllyá alakított belső várból és az azt körülvevő parkból áll.
Építését 1320. környékén kezdték meg, a várnak az eltelt időben több birtokosa is volt:
Drugeth Fülőp, Bocskai Miklós, Bethlen Gábor, Bercsényi Miklós. A Rákóczi szabadságharc
bukása után az osztrák császár bosszút állt a városon és a váron, 1771-ig osztrák
katonaság tanyázott a várban.
Az épületben jelenleg múzeum működik, melynek állandó kiállítását néztük meg.
Átsétáltunk a skanzenbe, ahol a Kárpátalja népi faépítészetének remekeit csodálhattuk
meg. Külön említést érdemel a 18. századi fatemplom.
Innen a Nevickei vár felé vettük utunkat. A várhoz egy emelkedő úton, gyönyörű erdőn
keresztül vezet az út, melynek végén váratlanul tárul szemünk elé a várrom. Történelmi
okmányokban 1274-ben szerepel először. Bevehetetlen erődítmény volt. Történelme során
többször cserélt gazdát. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-ben elfoglalta és
leromboltatta a Drugethek birtokában lévő várat, amit többé nem építettek újjá. 1879-ben
elkezdték restaurálását, ami az I. világháborúig tartott, a felújítási munkák, azóta
soha nem újultak fel.

Augusztus 18. A napi látnivalók: Munkács városa, Vereckei hágó, Felső-Gerebenben ebéd.
Szolyvai Emlékpark, Csernek hegyi kolostor.
Munkácson a széles sétáló utcán az első, ami szemünkbe ötlik Munkácsy Mihály mellszobra.
Tovább sétálva Cirill és Metód szobrát láthattuk.
Néhány lépésnyire, Munkácsy Mihály egykori szülőházának helyén lévő épület falán az
emléktábla:�E helyen állt az a ház melyben 1844. február 20-án született Munkácsy
Mihály..�
A munkácsi Rákóczi kastély, más néven Fejér ház 1667-ben épült, a Rákócziak egyik fő
rezidenciájának számított. 1747-ben átépítették, akkor nyerte el jelenlegi formáját.
Napjainkban képzőművészeti szakiskola működik az épületben, előcsarnokában egy
monumentális, köztérinek szánt Munkácsy szobor gipszmodelljét, néhány Munkácsy kép
vázlatát és egyéb dokumentumokat láttunk.
A sétáló utcát az 1904-ben, szecessziós stílusban épült munkácsi városháza zárja le, ami
felújítva, teljes pompájában várja a látogatót.
Utunk következő állomása a Vereckei hágó. Az út minősége hagy némi kívánnivalót maga
után, de a csodálatos természet, a Kárpátok vonulata kárpótol mindenért. A honfoglalási
emlékművet a hágótól kissé távolabb, egy teljes körpanorámát kínáló ponton állították
fel. Az emlékmű hét tömbből áll, amely a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset
szimbolizálja. A nyílásban a vérszerződésre utaló oltárkő található. Matl Péter munkácsi
szobrász alkotása.
Az emlékmű megkoszorúzása után Kis Gerebenbe utaztunk, ahol jó hangulatban fogyasztottuk
el a finom gulyást és fánkot mellyel vendéglátóink már vártak minket.
Ebéd után a Szolyvai Emlékpark-ba indultunk, de akkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz
utunk legszomorúbb látogatása, ugyanis az emlékpark a kárpátaljai szolyvai gyűjtőtábor
áldozatainak, a �málenykij robot� elszenvedőinek, a sztálini terror áldozatainak, a
Gulag poklain meghalt, és az eltűnt áldozatoknak állít emléket. A fekete márványtáblákra
eddig 12.000 nevet véstek fel, de ez nem a végleges névsor.
Buszra szállva tovább utaztunk, hogy megnézzük a máig működő Csernek-hegyi bazilita
kolostort és templomot, mely Kárpátalja egyik igen szép műemlék együttese.
A II. világháborúig görög katolikusként működő templomot és kolostort a háború után a
moszkvai pravoszláv patriarchátus felügyelete alá helyezték, jelenleg a kolostorban
pravoszláv apácarend működik. A templomot 1859-ben szentelték fel, legfőbb ékessége az
ikonosztáz. A kolostor 1766 és 1772 között épült barokk stílusban.
Utunk végén elköszöntünk honismereti vezetőnktől, mert a következő napon már a fia
vezette tovább a csoportot.

Augusztus 19. Ezen a napon a munkácsi vár, a beregvári Schönborn kastély és a Szinevéri
tó várt ránk.
A munkácsi várhegy és az azon épült vár a síkság közepéből emelkedik ki, minden oldalról
már messziről jól látható. A teraszokra épült vár 250 m hosszú és 110 m széles, három
külön védelmi rendszerből áll: fellegvár, középső vár, alsó vár. Építéséről nincsenek
pontos adatok, de már Szent István is különleges jelentőséget tulajdonított a várnak.
Alapításától a vár urai folyamatosan erősítették, bővítették. 1396-ban széles árkot
ástak, vízzel töltötték meg, partján tölgyfa palánkot építettek, ezzel bevehetetlen
erőddé vált. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a történelem során ostrommal senkinek sem
sikerült elfoglalnia. A várnak az elmúlt évszázadokban több tulajdonosa is volt, 1635-
ben került I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába. A fejedelem halála után
felesége Lorántffy Zsuzsanna, majd fia II. Rákóczi György lett a vár ura. Halála után
felesége és fia I. Rákóczi Ferenc költöztek a várba. I. Rákóczi Ferenc feleségül vette
Zrínyi Ilonát, házasságukból született II. Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik
legkimagaslóbb alakja. Zrínyi Ilona 1686. márciusától 1688. januárjáig védte a várat az
osztrák csapatokkal szemben. Végül kénytelen volt a vár feladásáról szóló megállapodást
aláírni.
A vár jelentős szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is. 1704-ben
foglalta el a kuruc sereg, majd a szabadságharc veresége után, 1711-ben letették a
fegyvert. Ezután a vár volt hadi szertár, börtön, kaszárnya, szovjet laktanya. Az utóbb
időben valódi felújítási munkálatok folynak, ennek köszönhetően a vár egyre szépül.
Láthattuk a 2008-ban visszaállított turulmadár szobrot, (melyet a korábbi, a szovjet
hadsereg által beolvasztott helyett készíttettek), Zrínyi Ilona és a gyermek II. Rákóczi
Ferenc szobrát. Sétáltunk a történelmi eseményeket átélt falak között.
Folytatva utunkat a Szinevéri tóhoz, út közben megálltunk a beregvári volt Schönborn
kastélynál, ahol ma szanatórium működik. Az 1890-95 között épült kastély, festői
szépségű parkban fekszik. A parkban egzotikus fák, bokrok, növényritkaságok találhatók.
A Szinevéri tóhoz a Szinevéri Nemzeti Parkon keresztül lehet felkapaszkodni. Az út
kissé megerőltető, de gyönyörű: oldalt rohanó patakkal, iható vizet
csorgató �ivókutakkal�, mindkét oldalon hatalmas erdőkkel. Az utolsó, 50 méteres erősen
meredek kapaszkodó után megpillantjuk a tengerszint felett 989 méter magasságban
található tengerszemet, mely az Északkeleti Kárpátok legnagyobb tava. Vízfelületének
kiterjedése 7 hektár. Kellemesen elfáradva, tele élménnyel indultunk szálláshelyünkre.

Augusztus 20. Programunk némileg változott, a tervezetthez képest előre hoztunk néhány
látnivalót. Ezek szerint: Tiszaújlak, Nagyszőlős, Huszti várrom, Técső, Európa közepe,
Rahó: a Fekete és Fehér Tisza találkozása, Tatár-hágó, Kőrösmező,
Tiszaújlakon megállva, a Tisza hídjától mintegy 200 méterre, egy mesterségesen emelt
halmon áll a turulmadaras Rákóczi emlékmű, melyet a kuruc csapatok első győzelmes
csatájának helyén emeltek. Az eredeti emlékmű 1906-ban készült, de 1945-ben
lebontották, az obeliszket szétszedték, elszállították és szovjet hősi emlékmű talapzata
lett belőle. A turulmadár Ungvárra került, ezt a várban láttuk. Az az emlékmű, amit mi
Tiszaújlakon láttunk, azt 1989-ben állították és avatták fel.
Nagyszőlősön a Perényi kastélyt néztük meg. A Perényi család több évszázadon át
Kárpátalja legnagyobb földbirtokosa volt. A család kimagasló szerepet játszott nemcsak
Kárpátalja, de egész Magyarország történetében, sok neves államférfit adott az
országnak. A kastély a XVI. században épült, akkor földszintes épület volt. Második
emeletét a XVII. század végén emelték az épületre, külsejét is átalakították. Mai
állapotában a kastély barokk stílusú.
A huszti vár egy 150 méter magas kúpalakú hegy csúcsán épült. Történelmi okmányok 1358-
ban említik először. Rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt, ellenőrzése alatt
tartotta a sóbányákhoz vezető utat és védte a koronavárosokat. A törökök sem tudták
bevenni. Története során többször cserélt gazdát, a Rákóczi szabadságharc egyik
központja volt. A kuruc felkelés bukása után, 1711-ben az osztrákok foglalták el. 1766-
ban egy éjszaka villám sújtott a várba, a lángok elérték a lőportornyot, hatalmas
robbanás rázta meg a vidéket, a bevehetetlen várból csak füstös falak maradtak, de
romjaiban is impozáns látványt nyújt.
Técső a következő megálló, ahol Kossuth Lajos és Hollósy Simon mellszobrait, majd a
református templomot néztük meg. Mennyezetét kazettás, festett famennyezet fedi, amely
1748-ban készült. Szinte minden kazetta igazi remekmű.
Folytatva felfedező utunkat, megérkeztünk Európa földrajzi középpontjához, melyet az
Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete határozott meg. Ez az obeliszkkel
megjelölt pont Terebesfehérpatak határában a kocsiút szélén található. Csak
érdekességként: néhány méterre az obeliszktől egy több méter magas fém jelzőoszlop áll,
az ukrán térképészek szerint ott van Európa földrajzi középpontja.
Röviden megálltunk Rahónál, ahol a Fekete és a Fehér Tisza találkozik és Szőke Tisza
néven fut tovább.
Megálltunk a Tatár-hágón, ami a honfoglaláskor a magyarok fontos átvonulási helye volt.
A későbbiekben is fontos szerepet játszott a történelemben, különösen a II.
világháborúban. Ennek oka stratégiai fontosságú fekvése. Napjainkban tranzitállomás, és
kirakodóvásár helyszíne.
Rövid fényképezési szünet a Sipot vízesésnél, majd irány Körösmezőn a panzió, ahol a
szállásunk lesz.

Augusztus 21. Ez a nap izgalmasnak tűnt, hiszen a Tisza forrásához igyekeztünk. Reggeli
után terepjáró teherautókkal elindultunk. Az út a Fekete Tisza két partján kanyarog
felváltva. Sajnos a fahidak egy részét elmosta, vagy megrongálta egy korábbi árvíz,
ezért autónk időnként a rossz híd mellett a folyón kelt át. Nagy élmény volt. Az úttól
még gyalogolnunk kellett 1-2 km-t egy réten és egy kaptatós erdei szakaszon. Nagyon jó
érzés volt ott állni a Tisza forrásánál. Megkóstoltuk, jó íze van.
Szeklencén található egy gótikus fatemplom, mely a népi építőművészet remeke.
A restaurátorok véleménye szerint a templomot a XVII. században építhették Sasváron és
1790-ben szállították át Szeklencére, ahol toronnyal toldották meg. Szomszédságában
magas harangláb áll, melyet szintén 1790-ben építettek. Igen szép patinás ikonosztáza. A
templomot a szovjet érában bezáratták, parochusát munkatáborba hurcolták. A templom ma
használaton kívül áll, az új kőtemplom szomszédságában.
A huszti református templom Kárpátalja egyik legrégebbi temploma. A templomot a római
katolikus egyházközösség építtette a XIV. sz. végén és Szent Erzsébet tiszteletére
szentelték fel. A város lakossága azonban már 1524-ben áttért a református hitre,
létrehozva ezzel Magyarország legrégibb református egyházközösségét. A XV. sz.-ban
amikor a templom a katolikusoké volt, freskók díszítették a falakat, amit később
lemeszeltek. Ezekből a freskókból néhányat feltártak, az északi falon három vértes vitéz
látható, a diadalíven koronás női szent. Velünk egyszerre érkezett egy szegedi csoport,
melynek egyik tagja -legnagyobb örömünkre- játszott a templom orgonáján.
Ezután mentünk a Tiszához, hogy a bátrak és elszántak fürödhessenek. Elmondásuk szerint
a víz kellemesen selymes, és nem hideg. Ők felfrissülve, mi kipihenve utaztunk
szállásunkra.
Estére szállásadóink meglepetést készítettek számunkra, egy kis búcsúestet. Népdal
énekesek, táncosok, népzenészek adtak egy kis ízelítőt művészetükből. Kellemes este
volt. Hazamentünk csomagolni, hiszen másnap irányt vettünk hazafelé.

Augusztus22: Reggeli után elköszöntünk vendéglátóinktól, és megnéztük a borzsovai
református templomot.
Innen továbbutaztunk Csetfalvára, hogy megcsodálhassuk a beregi építészet gyöngyszemét a
református templomot, és kazettás festett famennyezetét. A protestáns hitre áttért
csetfalviak elfoglalták a régi, XV. századi katolikus templomot és parókiát. Később a
templomot teljesen átalakították. A templomtorony igazi remekmű, és ami teljesen
szokatlan volt számunkra, hogy közvetlenül a nyugati homlokzat elé építették, és ezen
keresztül lehet bemenni a templomba. A mennyezet kazettái sakktáblaszerűen váltakoznak,
sötétebb és világosabb mezőkből állnak. A kazettákon több felirat is olvasható.
Beregszászra érkezve elköltöttük utolsó filléreinket, elköszöntünk honismereti
vezetőnktől ifj. Molnár Lászlótól, és indulás haza! Este 20.00-kor meg is érkeztünk.
Sok élménnyel, új ismeretekkel gazdagodva tértünk otthonainkba.

Ez a kis visszaemlékezés a teljesség igénye nélkül készült, ki is felejthettem valamit,
ezen túlmenően mindenkinek lehet olyan élménye, amivel kiegészítheti.

2010. augusztus összeállította: Girardi Ildikó